Szepes Mária

A Vörös Oroszlán

Jelige: Angyalka
szeptember, szöveges, misztikus, regény

Szeretnéd megízlelni a végtelen hatalmat? Igen? Biztos vagy benne?! … Felkészültél? Tessék, itt van – de vállald a következményeket!
Alkímia – mond ki bátran, többször, egymás után. Alkímia… alkímia… Érzed a szóban rejlő mágikus erőt? Érzed a vonzást, amelyet testedben kelt? A gazdagságot, az örök életet, amelyet rejteget? Tudom, hogy igen – én is érzem. És rabul ejt. Aki egyszer megpillantja és ajkait megmártja az édes Nektárban, a Vörös Oroszlánban, az nem szabadul többé. Hans Burgner sem menekülhetett. De jaj neked, tudatlan lélek, aki az Istenek dolgaiba kontárkodsz bele! Büntetés a sorsod, kegyetlen élet.
Így is vállalod? A kárhozatot, a szenvedést, életek emlékezetét és a gyötrő, őrjítően kínzó lelkiismeretet? Azt hiszed, az arany ennyit ér? Úgy gondolod, a halhatatlanságot valóban megszerezheted? Tévedsz. Semmi vagy. Tudatlan anyag, amelynek élővé kell válnia, hogy közénk jöhess.
De tudod mit? Nem is baj – bukj el! Mást úgysem tehetsz, ez a sorsod, a vágy úgyis mindent legyőz benned… Repülj a pokol kényköves bugyrába, égj, kiálts fájdalmadban, üvölts, ahogyan a torkodon kifér! Tanuld meg, hol a helyed! Ki vagy, honnan jöttél, hová tartasz! Talán, ismétlem: talán, sikerül feleszmélned – és ha ez megtörténik, segítek. Ne feledd: Egy Minden, Minden Egy. Nem vonhatod ki magad a lét kerekéből, a karma igazságos ítéletei alól. Meg kell tanulnod felelősséget vállalni, tudatosan élni és szeretni. Ha sikerül mindez és úrrá leszel a Három Sík felett, közénk jöhetsz - várni foglak a bejárat előtt: én édes, egyetlen, bukott, szeretett testvérem.