Kevés olyan ember van, aki ne hallott volna Harry Potterről. Még ha nem is olvasta a történetét, biztosan felrémlik emlékeiben a kétezres évek elején jelentkezett hisztéria. A gyerekek és diákok rajongtak érte, ha kellett, éjszakákat álltak sorba a könyvesboltok előtt egy-egy újabb rész megjelenésekor, a szülők, és különösen a Katolikus Egyház pedig ádáz küzdelmet vívott e káros, „ördögi” művekkel szemben. Ha a középkorban élnénk, biztosan Indexre került volna, de így, a XXI. században megúszta a bezúzatást. De miért is voltak annyian ellene? Mitől féltek? Miért gondolták azt, hogy rossz hatással van a gyerekek fejlődésére?
Azért, mert egy olyan különös, és sokak számára megfoghatatlan dologgal foglalkozik, mint amilyen a varázslat, mágia. Ezek a szavak a mai napig valamiféle misztikus ködben úsznak és sajnálatos módon az Ördöggel azonosítják művelőit.
A hét kötetből álló sorozat egy Harry Potter nevű, árva kisfiú történetét meséli el, aki – miután szülei meghaltak – anyai nagynénjénél és annak családjánál nevelkedik teljes szeretetlenség, fájdalmak és magány közepette. Majd a 11. születésnapján bekövetkezik a csoda: érte jön a Roxfort Boszorkány – és Varázslóképző Szakiskola aranyszívű, szőrös képű vadőre és közli vele, hogy ő varázsló és felvételt nyert az iskolába. Ezzel új élet kezdődik Harry számára.
Az iskola növendéke lesz, ahol igazi otthonra, barátokra és családra talál. A hét kötet Harry iskolai éveit meséli el, mind többet megtudunk fájdalmas múltjáról, árvaságának okáról, a félelmetes mágus, Voldemort tetteiről és ármánykodásáról, ugyanakkor Harry életében olyan „jelentéktelen” és „hétköznapi” dolgok is szerepet kapnak, amelyek kivétel nélkül minden fiatalt érintenek, mint pl.: veszekedés a legjobb baráttal vagy az első szerelem.
A könyvek Harryvel együtt nőnek, és minél idősebb lesz Harry, annál inkább komolyodik és „sötétedik” a könyvfolyam. A kezdeti kalandokból halálos játék lesz, ahol az életben maradás a tét.
A Harry Potter minden tekintetben korunk egyik legkülönösebb, legmeghatóbb és legvarázslatosabb története. J. K. Rowling mesterien teremtette meg ezt a világot írástudásával, amelyről elmondható, hogy könnyed, mégsem pongyola, érthető, ugyanakkor szépirodalmi igényekkel lép fel, mondanivalója pedig örök érvényű.
Ez a történet nem a szokásos jó és rossz harcáról szól. Ebben a műben a jóknak is vannak sötét és gonosz tulajdonságaik, míg a rosszakról kiderül, hogy képesek jól, emberségesen is dönteni. De ez nem csak az ideák harcáról szól, korunk nagyon sok problémájára felhívja a figyelmet, melyeket összefoglaló néven diszkriminációnak nevezhetünk, melynek alapja az előítéletnek nevezett gondolkodási minta. A kiválóságon, származáson alapuló kivételezés, a pénz és hatalom összefonódása és a szeretetlenség hatásai mind-mind segélykiáltásként hatnak és szólnak a műből.
Ha egyetlen szóban össze kellene foglalnom, miért sikeres a Harry Potter és miért érdemes elolvasni, akkor csak egy dolog jut eszembe: emberi. Tisztán és tökéletesen, létünk minden tökéletlenségével együtt. A világok közötti fátyol olyan szépen elmosódik, hogy sokszor lehet olyan érzésünk olvasás közben, mintha mi is ott lennénk a történetben. Nehéz elszakadni és a történet végére felmerülhet bennünk a kérdés: miért ne? Miért ne lehetne valóságos ez is?
A Harry Potter mese. És mint minden mesét, természetesen ezt is felnőtteknek írták. Az egyetlen ok, amiért a „felnőttek” nem olvassák az, hogy rugalmatlanná és konzerválttá váltak. Rákényszerítették magukat, hogy egyetlen valóság, a rideg, kegyetlen, pénz – és hatalommániás, szenvedésekkel teli világ létezik, és elfelejtik, hogy ez lehet másként is. Harry Potter bebizonyítja, hogy még akkor is, ha megjövendölték sorsunkat, képesek vagyunk változtatni rajta, csak elegendő erő és bátorság kell hozzá.

Zsűri szavazatai: