Randal Kleiser
Pomádé
Jelige: Jampec
november, szöveges, egyéb, film
|
Jampik, jampipik, menő autók, rock’n’roll, pörgős szoknya.
Igen, ezek Randal Kleiser által rendezett Grease (Pomádé) című musical hívó szavai, mely az ötvenes évekbe röpíti vissza a nézőt.
A történet sablonos (két fiatal szerelme), azonban a tuning magával ragadja az embert. Korhű jelmezek, zenék, mind ezt a célt szolgálják.
Danny Zuko és Sandy - a két főszereplő - szerelme a vezérfonal.
Danny a Rydell Gimnázium helyi vagány sráca, akinek vigyáznia kell a „jó hírére”. Ezzel szemben Sandy a szende, új lány a suliban, akinek be kell illeszkedni egy számára teljesen idegen világba. A Pink Ladies ugyan látszólag felkarolja, de csak azért, hogy cikizhessék, piszkálhassák, a végén mégis ők lesznek, akik a lányt teljes generálon átviszik, így Danny és Sandy ismét egymásra talál.
Az Elvis-sérós T-Birds banda és a pin-up Pink Ladies közötti folyamatos konfliktus helyzetek néhol kissé bugyután, máskor viszont egészen életszagúan mutatják be a tinik utolsó évét, problémáit a gimnáziumban. A filmben minden megtalálható, ami a hangulatot feldobja: gimnáziumi bulik, autóverseny, kosármeccs, és közben mindenki lázasan készül az év végi bálra.
A történetbe a zenék, énekes részek mindig passzolnak, vagy éppen azzal, hogy belesimulnak a cselekmény menetébe, vagy éppen kontrasztot vetnek, így kicsit megtörve azt. A koreográfiák, táncok látványosak, szórakoztatóak kihasználva a teret, díszletet, ezzel is a korabeli hangulatot idézve. Nem véletlenül ihlettek meg később sok táncegyüttest, akik vagy egy, vagy több Grease számot dolgoztak fel és készítettek rá koreográfiát. Azonban a film ezeken is nyomot hagyott, hiszen vannak benne jelenetek, melyek szimbolikussá váltak: gondoljunk csak a T-Birds szerelőműhelyes jelenetére, mikor a Grease Lightning szól.
Viszont mint mindenbe, ebbe is sikerült egy kis gagyit csempészni. Rózsaszínre festett haj és a Frenchynek szóló nóta eléggé bugyutára sikeredett, valahogy ez a rész ki is lóg a sorból.
A vége természetesen happyend: egy utolsó közös éneklés az év végi záróbulin, majd mindenki megkapja a bizonyítványát, csúcspontként pedig Danny és Sandy tovaszállnak egy fecskefarkú Cadillac limuzinon.
A főszereplők John Travolta és Olivia Newton-John méltán tett szert hatalmas népszerűségre a filmbeli alakításáért.
A Grease musical a mai napig kultuszfilmnek számít, és talán nem túlzás azt mondani, hogy sok filmmusical mintája.
Zsűri szavazatai:
| Bloody Dora |
7 |
Eve Rigel |
6 |
| Styra |
5 |
| Átlag: |
6 |
Hozzászólások
A lényeget elmondták az előttem szólók.
6 pontot tudok adni.
Igen, ott van, hogy Randal Kleiser, de ha én nem tudom, ki ő, akkor nem tudom, hogy film vagy musical :)
Szóval ha egy film ajánlót írsz, akkor abba vegyél bele pár szót a rendezőről, hogy mikor készült, hogy mikor játszódik a történet, és hogy hogy alakítanak a színészek. Mert ezek is jellemzik a filmet, nem csak a sztori, a keretbe pedig még bőven belefértél volna. Az viszont jó, hogy kiemelted a zenéjét.
Jaaj, vagy én fogalmaztam rosszul, vagy félreértetted. Mindenesetre bocsánat. Nem akartam támadni, nem volt ilyen szándék.
A netes szövegek átka....hiányzik az intonáció.
De valóban, igazad van a google-ban.
A korotokat meg nem tudom, nem is érdekel. Azt gondolom, Ti tudtok valamit, amit én nem és próbálkozom. A tanácsaitokat nyilván megfogadom, de legalább értékelem, nem élből elutasítom. De az álláspontomat megpróbálom megvédeni, ha meg nincs igazam, akkor szóltok, és meggyőztök (lsd. "Google a barátom." :) ).
Azt meg azért Ti is tudjátok, hogy a mai egyetemisták nem szépirodalmi nyelven beszélnek, hanem ezen az úgymond pongyola stílusban. Azzal tisztában vagyok én is, hogy szokatlannak tűnik ilyen jellegű szöveget írni. Ettől függetlenül persze hogy köszönök minden kritikát, és nyilván a későbbiekben a lehető legtöbbet igyekszik az ember figyelembe venni és betartani. :)
Technikai javaslat: A hozzászólásokat nem lehetne úgy szerkeszteni, hogy fölötte meg lássam, hogy mire reagálok? Talán kevesebb lenne a csapongás. De tényleg csak javaslat. :)
Én sem vagyok még olyan nagyon vén, de még fiatalabb koromban is úgy gondoltam, az írás és olvasás többek közt arra jó, hogy megtanítson szépen kifejezni magunkat. Tudom, hogy a mai fiatalok hogyan beszélnek, például élő beszédben is alkalmazzák az "msn-es rövcsizéseket", mint hogy "vok" és hasonlók. Tartsatok begyöpösödöttnek, de engem ettől a hideg ráz, és ha irodalmi környezetben látnám, akkor nyelvgyalázásnak tartanám.
Ez még nem az, de elmegy egy irányba, amit lehet, a fiatalok értenek, talán szeretnek...de nem feltétlen ettől fog hozzájuk szólni a dolog, inkább ha a tartalmat átemeljük az ő életük tapasztalatainak tükrébe...esetleg. Nem kell "irodalmiasan", fellengzősen fogalmazni, de szép, egyszerű szavakkal - amik lehetőleg édes anyanyelvünkön szólnak - kicsit több érték adható át, és több tisztelet a művel szemben.
A tiszta lelkiismeret általában a rövid emlékezet biztos jele.
Erre ilyen formában azt tudom mondani, hogy egyetértek. Nem teljesen, de azok, amikben álláspontunk különbözik nyelvészeti és filozófiai jellegű kérdések. De a lényegben egyetértünk.
Nem tartalak ettől még begyöpösödöttnek, viszont ezután már értem azt is, hogy mi a problémád az írásommal.
Na, legközelebb jó sokmindenre kell majd figyelnem...van még mit tanulnom...:)
Hozzászólás-megjelenítési beállítások: beágyazott (teljes). Így az alá kis behúzással teszi a választ, amire válaszoltál. Ha nem új hozzászólást írsz, átláthatóbb ebben a formában.
Királyság! Köszönöm!
Nem igazán tudom, hogy hogyan marad így anonim, de mindegy...azért reagálok néhány dologra.
Először is köszönöm a reakciókat, a kritikákat.
Nem mentségként, de első nekifutás és nem annyira néztem utána, hogy a kritikának milyen műfaji megkötései vannak, mint olyannak. Egyszerűen nem tudtam rá időt szakítani, pedig a google a barátom. :)
Megyek sorba, ha nem gond.
1. Korrajz és egyebek: Szándékos volt. Abból kiindulva, hogy magáról a műről akartam írni, nem Randal Kleiserről, nem az 50-es éveket akartam bemutatni, vagy éppen a színészeket. Erre ott a Google.
Azonban azt hiszem, hogy ezzel belecsúsztam abba a hibába, hogy már a minimumot minimalizáltam.
2. Érthetetlen? Nem értem, hogy mi, melyik. Ez valószínű abból fakad, hogy ismerem a filmet, van rá koreográfiája az egyesületnek, mindenféle verziót láttam. Szóval az "én tudom, mit akartam írni" helyzet alakult ki, így ugyebár én értem is.
3. Stílus. Na egen, azt hiszem, hogy ez is egy szubjektív műfaj...mihez képest pongyola? Egyébként nem az írásnak, hanem nekem ilyen, már ha stílusnak lehet nevezni. De ugye neves irodalmárok, nyelvészek, filozófusok írtak "szösszeneteket" arról, hogy mi is a stílus.
4. Nem, a filmben nem beszélnek így. Egyszerű csatolás az egész:
Filmben Kenickie nyári beszámolójával kezdődik: Dolgozott, autóra gyűjtött. Későbbi betét: autószerelő műhely. Még később: autó verseny a Skorpió bandával. Legvége: Danny és Sandy a bizonyítványt autóban veszik át és továbbrepülnek. Ehhez kapcsolódóan került be a tuning leginkább, meg az én szóhasználatom miatt, mint fentebb említettem. (Azért nem töröltem, csak szerkesztem, mert gondoltam, maradjon. Annak ellenére, hogy azért azt most látom, hogy ez az érv nem teljesen állja meg a helyét, mivel olyanoknak kell az értékelés, hogy szóljon, akik még nem látták...én meg éppen a filmből hozok példákat. Bocsánat.)
5. Jelige: Figyeltem rá. Jampecokról és jampipikről szól.
6. Film vagy musical: Randal Kleiser rendezte....Ebből szerintem kiderül, merthogy filmrendező, én úgy tudom. Tény, hogy a színészeket, ha az elejére teszem, akkor előbb kiderül, hogy a musical alapján készült filmről beszélek.
7. Nyelvezet még mindig: Azért ilyen "pongyola", mert a mai "fiatalok" nagyjából így beszélnek és igazából a saját és az alattam lévő korosztály figyelmét hívnám fel erre a műre. Merthogy többnyire a feljebb lévők már látták. És talán így, akiket megcéloztam, azoknak inkább meghozza a kedvét.
Remélem, nem hagytam ki semmit. :)
Próbáltam az általatok felvetett dolgokat megokolni.
Sok van olyan, ami rávilágít egy-egy hibámra, és az jó. Van olyan, amivel nem értek egyet, az meg nem baj. :)
Még egyszer köszönöm az értékeléseket.
Stu
Anonim marad, mert nem nézzük meg, ki vagy.
Azzal azonban nem takarózhatsz, hogy "ott a Google". Mert akkor ott az IMDB, ha érdekel a film, megnézem a kritikáit, és az egész felesleges, nem? A net azért jó, mert könnyű a különféle tartalmakra hivatkozni. Link. A hipertext szövegek egyik alapeleme, hogy ha valamit nem akarsz részletesen kifejteni, de "ott a Google", akkor linkelsz. Kötelezően, különben a kritikából definitíve hiányzik az, amit hiányoltunk. Ez persze már (részben) egy felsőbb szint, ugyanis a hipertext beemelése az irodalomba meglehetősen bonyolult ügy, de a kritikákban, cikkekben (egyfajta újságírói irodalomban) mégiscsak előrébb jár ez, mint a köznapi szépirodalomban.
A stílus: ha a mai fiatalok így beszélnek, sajnálom őket, én a magam 22 éves vénségemmel nem láttam a filmet, de mivel nekem nem szól a műértékelés, balra el.
Az érthetetlenségen kívül a pongyola fogalmazás sem jön ki jól. Bizonyára így beszélnek a filmben, hogy "tuning" -és hasonlók, de ha ez ebből adódó jópofaság akar lenni, akkor csak annyira jön ki jól, mintha egy mesét elemző gügyögve írna...
A többi hiba már el lett mondva, de ez még különösen zavaró benne. Csak a viszonylagos információk, és a kép miatt négy csillag.
A tiszta lelkiismeret általában a rövid emlékezet biztos jele.
Külön kiemelem, hogy tetszik a választott jelige, vagyis a szerző minden apró mozzanatra figyelt. Éppen ezért fájlalom, hogy pár nehezen érthető, tovább megyek, értelmetlen mondat került az értékelőbe. A sok név között elveszik az egyszeri olvasó, én, aki nem láttam eme epikus műremeket, noha a szalagavató táncunk miatt illett volna megnézni, nos, már az elején megzavarodtam, hogy most ki-hol-mi-merre. A többszöri kikacsintás az olvasó felé egyértelműen annak szól, aki ismeri a filmet, így a bemutatás értéke elveszik. Ezért "utólagos műértékelésnek" nevezem én ezt az írást, aki nem látta a filmet, sokat nem ért belőle, vagy nem vált ki érdeklődést.
Jó pont a kép, hiba az adathiány. A végén említed a konkrét filmbéli színészeket - vagyis egyétrelmű, hogy nem a színházi produkcióról, hanem a filmről írsz. Illetve a film történetéről, mert minden mást mellőztél, hogy ezt teljes egészében kibonthasd. Éppen ezért illene pár szót vesztegetned magára a filmre, például: mikori? Azt írod, hogy kultikussá vált, és a színészek is a rivaldafénybe kerültek általa, azonban ez édeskevés. Nem elég a kiváltott hatást leírni, ide kell egy apró korrajz is. Elég lett volna annyi, hogy ki rendezte, hol játszódik (oké, ezt mindenki sejti), mikori maga a film, mi volt az alap (önálló produkció, vagy adaptáció - mivel eredetileg színházi musical, itt az utóbbi), és csak ezek után beszélhetsz a hatásáról. Mert így nem tudom megítélni.
Az igyekezet, és a film beható ismerete érződik a műértékelésen. Szeretted volna elmondani, hogy te mennyire kedveled, de ezt próbáltad indirekt módon. Nem rossz próbálkozás, de még vérszegény. Tudom, hogy a tartalmi megkötés nagyon szoros, ez hatalmas kihívás, azonban ennek ellenére sok dologra oda kell figyelned. A hiányosságok ellenére a választott jelige nagyon megkapó, én hét csillagot adok.