Padlástér – Értékelés

A Padlástérre érkezett novellák általános értékelése
az első hónap után

A folyamatosan nyitva tartó Padlástérre műfaji megkötés nélkül vártuk/várjuk a novellákat, de az egyenlő esélyek biztosítása érdekében konkrét elvárásokat fogalmaztunk meg. Szeretettel gratulálunk azoknak a szerzőknek, akiknek a novelláját elfogadtuk, és értékelés után feltettük a Ranglistára! Vannak közöttük olyan művek, amik simán elférnének bármelyik mostanában kiadott antológiában. Élvezetes olvasmányok.

Azonban a művek értékelése során többféle típushibára is felfigyeltünk. Arra sajnos sem idő, sem energia nincs elég, hogy minden művet külön elemezzünk (nincs is benne a pályázati kiírásban), azonban tanulságképpen, kis segítségként a jövőre nézve és a fejlődés érdekében közzétesszük az elmúlt hónap (négy beküldési időszak) összesített statisztikáját és a novellák jellemző hibáit.

Az értékelési rendszer bevált, jól alkalmazható.

Padlástér

2011. július 11. és augusztus 14. közötti időszak

Érkezett: 83 novella

Elfogadott és értékelt: 54 novella

Nem elfogadott és nem értékelt: 29 novella

– Diszkvalifikált: 6

(a zsűritagok ellenőrzik a megjelenéseket)

– Kevés karakter: 20

– Sok karakter: 1

– Nincs jelige: 2

Ranglistára került: 16 (első három hét alatt)

Pályázók neme:

Nő: 23

Férfi: 25

Álnéven is beküldhető írás, és néhány szerző több novellával is pályázott, ezért az adat csak tájékoztató jellegű.

Jellemző hibák

Beküldéskor jellemző hiba, hogy a pályázó (valószínűleg) nem olvasta el a részletes beküldési feltételeket, esetleg nem vette komolyan őket, vagy kísérő levélben próbálta előre megmagyarázni, miről szól a műve, hogyan kell értelmezni. Előfordult, hogy túlformázással, díszítő elemekkel próbálta elterelni a figyelmet a lényegről.

A Zsűri nem arra kíváncsi, hogy a szerző mennyire ért a szövegszerkesztéshez, milyen egyedi motívumokat és képi elemeket tud belevinni a dokumentumba, nem várunk el könyvszerű szövegképet. Kizárólag a beküldési feltételeknek megfelelő műveket olvassuk és értékeljük. Csupán annak a feltételnek kell megfelelni, ami írva vagyon, de annak nagyon.

Húsz évvel ezelőtt még érthető volt, ha valaki nem ismerte a „sorkizárt”, „karakterszám”, „tabulátor”, „gondolatjel” és „publikálás” alapszintű kifejezéseket. Most, a webkettő korszakában, amikor a sütirecepteket is szövegszerkesztőn írják a drága nagyik – finoman fogalmazva – meghökkenés váltottak ki belőlünk azok az alapvető hibák, amiket nem lenne szabad elkövetnie annak, aki az írás mesterségét szeretné mívelni.

A beküldött novellák csaknem egyharmadát azért nem értékelte a zsűri, mert nem érték el a kiírásban elvárt minimális 10 ezer karaktert (leütést), és viszonylag sokat azért nem, mert (jelenleg is) megtalálhatóak a neten, esetleg nyomtatásban már publikálták őket. Érthető, de nem elfogadható, ha egy szerző próbálkozik, hátha belefér a stócba, hátha annyira remek az alkotása, hogy a zsűri megfeledkezik a kritériumokról.

Nem feledkezik meg. Az elvárások azért születtek, hogy a zsűri olyan műveket olvashasson, amik nagyjából és összességében hasonló eséllyel mérettethetnek meg. Nem lehet azonosan értékelni egy háromezer leütéses szösszenetet egy ötvenezres majdnem kisregénnyel, mivel fontos, hogy mi lesz a díjazott művek sorsa: publikálás KIMTE kötetekben, társ honlapok köteteiben, kiadók antológiáiban, lefordíttatjuk őket idegen nyelvre stb.

Továbbá tekintettel kell lennünk a szerzői jogi védelemre is.

Minden beküldési feltételnek meghatározott célja van. Kérjük betartani!

A novellák típushibái meglehetősen tanulságosak. A címadások rendre semmitmondóak (kevés kivétellel). A művek többsége nem felel meg a novella, mint kisepikai műfaj jellemzőinek. Természetesen nem korszakalkotó novellákat várunk (bár miért is ne?), de az ötletet (ha van benne egyáltalán) a megfelelő eszközökkel, képi megjelenítéssel és történeti felépítéssel a lehető legeredetibb módon kellene ábrázolni. Külön értékeltük/értékeljük a szokványostól eltérő stílust és egyedi irodalmi eszközkezelést. Figyelünk a leírások és párbeszédek arányára, a tartalomhoz illő stílusbeli megvalósításra, hangulatkeltésre, a minőség mellett a mennyiségre (túlírás, igénytelen szöveg, klisék, panelek alkalmazása).

A beérkezett művek egy részére jellemző az ötlettelenség vagy az ötlet vérszegénysége. Az egymás mellé sorakoztatott mondatokból nem lesz novella még akkor sem, ha a szerző közbeszúr pár jellegtelen párbeszédet, és odavet egy-két csöpögős leírást és közhelyet. Akkor sem lesz az írásból novella, ha a szöveg csodálatosan lírai, tele metaforákkal, ritka irodalmi, képi megjelenítésekkel, átvezetésekkel, hangulatkeltéssel, csupa csicsa az egész, még sincs mögötte valódi ötlet, cselekmény, gondolatiság, feszültségkeltés… egyszóval nem szól semmiről.

És akkor sem lesz az írásból novella, ha az ötlet egyenesen zseniális, elképesztően eredeti, korszakalkotó, adrenalin bomba és egyáltalán… ha a szerző képtelen láttatni a történetet, felépíteni a cselekményt, rendesen megfogalmazni egy mondatot.

Jellemzőek a logikai és a szerkezeti hibák. A novella csodálatosan indul, az olvasót azonnal elkapja a lendület, ám mire beleélné magát, a történet megbicsaklik és szétszalad, mint a higany. A vége érthetetlen katyvasz. A szerző időnként ellentmondásokba keveredik (főleg a sci-fi történeteknél), máskor kapkod, maga sem tudja, mit is akart kihozni ebből az egészből, vagy elveszik a túlcsorduló szerelemben.

Ha nincs valódi koncepció a történetben, ha a szerző nem tud eljutni A-ból B-be, ismét nem novellát kapunk. Ha nem képes dinamikai ívet építeni, feszültséget fokozni (ha szükséges), cselekményt bonyolítani úgy, hogy az olvasót érdekelje és lekösse, ismét nem novellát kapunk.

Némelyik mű elképesztően túlírt (valószínűleg azért, hogy belepasszoljon a terjedelmi kritériumokba). Pedig tudjuk jól, hogy a lábnak épp akkorának kell lennie, mint a cipő: ha nagy, nem fér bele, ha kicsi, lötyög benne, de normálisan járni se így, se úgy nem lehet. Más művek rapszodikusan hullámzóak. Néhol elvesznek a részletekben, később pár mondaton belül bakugrásokkal törnek előre.

Sok ún. „tini szerelmes” történet érkezett, amik attól még lehetnének jók, hogy igazából semmi különösről nem szólnak csak a fiú és lány (fiú-fiú, lány-lány és ezek variációi) találkozásáról, szerelméről, szakításról, nyavalygásról, műproblémákról, könnyekről… A lényeg itt is az eredetiségben rejlene, ha lenne benne. A szokványostól eltérő megközelítésmód, kísérletezés, meghökkentő nézőpont adhatna ezeknek a történeteknek más zamatot, tehetné őket különlegessé, netalán sokkolóvá. Így sajnos tizenkettő egy tucat.

Hiba a triviális kifejezések öncélú használata, amikor sem a műfaj és stílusirányzat, sem a történet nem kívánja meg (ekkora mennyiségben) a használatukat. Némelyik novellában mégis hemzsegnek az egyébként nyomdafestéket nem tűrő kifejezések. Néha a kevesebb lenne a több. Azzal még senkinek sem sikerült tetszést aratnia, ha minden mondattal a különböző testnedvek és a velük való érintkezés és felhasználás meghökkentő részleteit zúdulnak az olvasó arcába.

Ezeken kívül előfordultak különböző mértékű nyelvtani és helyesírási hibák, központozási hibák, alanytévesztések, felesleges nézőpontváltások, slendrián, láthatóan összecsapott, ellenőrzés, átolvasás nélkül beküldött művek.

Eddigi legalacsonyabb átlagpontszám: 1,00

Eddigi legmagasabb átlagpontszám: 7,00

A novellák összesített átlagpontszáma: 3,45

Legnagyobb eltérés a zsűritagok pontjai között ugyanazon novellánál: 4
(legmagasabb: 7; legalacsonyabb: 3)

Azonosság a zsűritagok pontszámaiban: 7 (1 novellánál)

Összegezés

Nehéz novellát írni.

Nehéz jó novellát írni, keveseknek adatik meg ez a képesség.

Továbbra is őket keressük.

Tanácsok (amiket nem kell feltétlenül megfogadni, de ártani nem árt)

A szerzők merjenek mást írni, mint, amiről azt hiszik, hogy a zsűri olvasni szeretné! Merjenek önmaguk lenni, azt adni, ami bennük van, és ne azt, amit feltételezésük szerint a világ elvár tőlük, és ami ma divatos! Legyenek érthetőek, ne cifrázzák túl a mondatokat! A történetekbe több humort és több szenvedélyt is vihetnek, de vigyázzanak az arányokra! Ne kövessék a kliséket, ne kategorizáljanak, ne akarjanak mindenáron a kitaposott úton járni! Ne akarjanak mindenáron megfelelni! Ne az lebegjen a szemük előtt, hogy ez vajon majd tetszik-e az olvasónak vagy a zsűrinek! Írjanak a maguk örömére! Ha az első nem sikerül, írjanak másikat, harmadikat, sokadikat!

Írjanak!

És végül…

Az írás olyan, mint egy gyönyörű álom. Amíg álmodjuk, csodálatos, fantasztikus, lenyűgöző, lélegzetelállító, azt hisszük, csak mi tudunk ilyet, csak velünk történik…
…de (rosszul) elmesélve a borzas lőtéri kutyát sem érdekli.

A pályázat folytatódik.

Szeretettel várjuk a novellákat!