5. helyezett

Dr. Faluhelyi Nándor (Crowfall)

Magamról írni nehezebb, mint gondoltam, jobb ötlet híján megpróbálom felsorolni azokat a dolgokat, amik először eszembe jutnak. Pécs a szülővárosom, világom közepe, az egyik, már ha lehet több közép egyszerre, de lehessen, mert a másik a feleségem, aki annyi minden dolog mellett az irodalmat is közelebb hozta hozzám. Középiskolásként a szerepjátékos kalandozások révén ismertem és szerettem meg különböző világokat, a fantasy-től a horrorig, és ekkor kezdtem írogatni ezt-azt, leginkább szórakozásképp. Később, az egyetem alatt, mikor az embernek a legtöbb ideje van, és mégis a legkevesebbnek érzi, az írás elmaradt, puszta szerencse csak, hogy néhány dédelgetett ötletemet meg tudtam őrizni.

A diploma megszerzése után anatómusként dolgoztam, formalingőz és sejtkultúrák között észrevétlen robogott el öt év, kapkodtam a fejem, és még szerencse, vagy inkább gondos odafigyelés a jobbik felemtől, hogy közben rengeteget utaztunk és remek könyvek kerültek a kezembe. Így látóterem az egyformán masírozó munkanapok ellenére is tágult, és a régóta szunnyadó kalandvágy több hónapnyi rágódást követően tavaly ősszel mozgásba lendített, Angliába mentünk szerencsét próbálni, ami lett is meg nem is, de mindenképpen számtalan tapasztalattal gazdagított, tán legfőképpen azzal, hogy a világ közepe mégiscsak Pécs. Bár jelenleg is Bournemouth-ban dolgozok, és repkedek oda, s vissza, már a hazaköltözés nehézségeire készülök, és keresem a hazai kórház-szagú folytatás következő lépcsőjét. A tavalyi év számtalan viszontagsága között, és talán éppen azok miatt, újra írogatni kezdtem, és még mindig lassan, de a korábbiaknál rendszeresebben gyűlnek a novellák, melyeket eddig csak a szűk környezetem olvashatott. Közben fel kellett ismernem, hogy az alkotás könnyebb, ha saját korlátaim elől álarc mögé bújok, így találtam ki Crowfall-t, az „írói álnevemet”. Annak ellenére, hogy a novellapályázatra egy sci-fi írást küldtem, inkább a horrort érzem közelebb magamhoz. Ebben, vagy alkalmanként más műfajban igyekszem testet adni ötleteimnek, „szabadon ereszteni démonaimat”.

Pszichochirurgia

jelige: Crowfall

- Jó napot kívánok! Foglaljon helyet K-úr! Miben segíthetek?
- Jó napot kívánok, Professzor úr! Köszönöm szépen, hogy időt szakít rám, nem is tudom, hol kezdjem...
- Csak az elején! Mit szeretne megváltoztatni?
- Nos, hát, tudja..., nehéz ez. Szóval az én problémám igen régóta kísér. Arról van szó..., jaj, ne haragudjon, hogy efféle butasággal húzom az idejét, mikor másoknak sokkal komolyabb...
- Ne aggódjon, most az Ön problémája a legfontosabb! Vágjon csak bele bátran!
- Igen, igen, köszönöm. Hát éppen erről van szó. Képtelen vagyok magamat elővenni. Néha jobb lenne nem is lenni... Én még a véleményemet se merem elmondani, sőt, ezért inkább már neki se állok véleményt formálni. Én nem számítok sose, még magamnak se. Nekem mindig minden jó, vagyis nem, de úgyis rábólintok. Érti ugye. Azt se értem, hogy szántam rá magam, hogy eljöjjek. Azt hiszem csak azért, mert épp senkinek se volt szüksége segítségre. A munkahelyemen meg buli van, de még csak nem is mertem megkérdezni, hogy mehetek-e. Sose merek kérdezni, se megnyilatkozni. Őszintén szólva most is nagyon furcsa ennyit beszélnem. Alaposan be is kellett gyakorolnom, hogy sikerüljön. Igen már régóta gondolkozom rajta, de nem gondoltam, hogy tényleg eljutok ide...
- Értem, értem. Magának egy teljes, bilaterális gátlás-excízióra van szüksége!
- Igen, ha Ön szerint erre van szükség...
- Abszolút mértékben! Önt gúzsba kötik az agyában túlburjánzó gátláskötegek. De ennek vége! A nano-lézer koagulátorommal alig fél óra alatt kivágom az összeset!
- Oh, remekül hangzik!
- Ezek után új életet kezdhet! Nem kell mindig a sor végére állnia! Ha beleegyezik, semmi az egész. Holnap bejön egy genom scan-re, hogy megnézzük, nem genetikailag kódolt-e a gátlásmechanizmus. Ha legalább 60%-ban funkcionális-bevésődéses gátlásokról van szó, a beavatkozás végrehajtható. Eseteink 95%-ban teljes javulás érhető el. Weboldalunkon elolvashatja pácienseink részletes, elégedett beszámolóit. Van kérdése?
- Hát, ööö...nem is tudom. Tényleg elnézést kérek, távol álljon tőlem bármiféle kukacoskodás az Ön szakértelmével kapcsolatban. Csak azt mondja meg, ez teljesen biztonságos?
- A számok önmagukért beszélnek! A tavalyi év során 3977 beavatkozást végeztünk, és 3778 esetben minden várakozásnak megfeleltek eredményeink. A maradék 5%-ban sem volt károsodás, csak az ügyfelek nagyobb mértékű változást vártak.
- Nagyon köszönöm, teljesen megnyugtatott. Akkor, ha nem probléma, belevágnék!
- Természetesen! Holnap várjuk! Most átküldök a címére egy listát arról, mit érdemes magával hoznia arra a két napra, amit majd itt tölt. A csatolt file-okat kérem, lássa el a személyi kódjával és a digitális ujjnyomával, amennyiben egyetért mindennel. És elnézését kérem, hogy emlékeztetem, de a problémák elkerülése végett előre kérjük a teljes összeget, amit itt tüntettem fel. Banki átutalással az alábbi számlaszámra! Remélem, így is rendben vagyunk!
- Hogyne, hogyne! Tudja, nem igen költöttem sose, nem mertem kimozdulni. Igen, még ma átutalom! Köszönök mindent! Viszontlátásra!
- Viszlát holnap!

...

- Jó reggelt K.-úr! Tegnap a műtőben minden tökéletesen rendben ment! Hogy van?
- Nem is tudom. Nem érzek semmit. Ez már önmagában is jó, nem? Azt hittem fájni fog a fejem, meg nem fogok emlékezni semmire, miután az agyammal szórakoznak, de teljesen rendben vagyok.
- Hamarosan elvégzünk néhány elektronikus pszi-tesztet, de én máris úgy látom, hogy a gátlásai oldódtak!
- Remélem is, dokikám! Elég szép summát fizettem érte! Biztos tökön rúgtam volna, ha ennyi pénzért nincs eredmény... Nahát! Még sose mondtam ilyet! Bocs, doki, csak hirtelen kimondtam, amit gondolok! Hehe, ezek szerint tényleg sikerült...
- Igen, minden bizonnyal...
- Hé, várjon csak! Arra viszont nem emlékszem, miért van kikötözve a kezem? Ez is valami idióta teszt? Vagy néha félresikerülnek a dolgok, csak elfelejtett tájékoztatni?
- Nos, ez teljesen rendben van! Azért, nem emlékszik, mert kapott egy nyugtatót hajnalban. Kicsit nyugtalan volt...
- Na nem kell a szöveg! Egy kórházban mindenki nyugtalan, nem? Mi ez a kikötözősdi? Jogom van tudni!
- Ez így igaz, csak arra kérem, őrizze meg a hidegvérét! Néha egy-egy beavatkozás után az idegszövetet ért mechanikai és hő behatások átmeneti zavart okozhatnak egyes szinapszisok tüzelési frekvenciájá...
- Érthetően! Ebből egy kibaszott szót se értek! Gyerünk, butítsa le, de ne hallgasson el semmit!
- Elnézést kérek. Tehát a beavatkozás során megzavarhatjuk az agy normális működési menetét, ezért előfordulhat, hogy a páciens átmenetileg zavart lehet, esetleg bizonyos dolgokat elfelejt...
- Hé, erről meg mi a fenének nem tájékoztatott?
- Uram, a magának elküldött anyagokban az európai SCI szabványnak minden tekintetben megfelelő módon, részletesen tájékoztattuk minden lehetséges kockázatról...
- Bassza meg! 300 oldalnyi nehezen érthető, körmönfont szarság volt, amit küldött. Egy nappal a beavatkozás előtt! És én azon kevesek közé tartozom, akik precízen nekiállnak, hogy elolvassák. Keményen küzdöttem, de a feléig se értem, mikor elaludtam rajta. Persze hogy aláírtam, a kurva életbe! Azt mondta, segít! Azt mondta sosincs károsodás!
- Nézze, most is csak átmeneti...
- Leszarom! Én megbíztam magában! Szíjakról szó se volt! Panaszt fogok tenni!
- Ezt bármikor megteheti, kórházunkban természetesen működik a Patientcomplain 4.8, amely programban mindent leírhat, és bizottsági kivizs...
- Jó, jó, majd később! Szóval mi történt hajnalban?
- Ön sajnálatos módon inzultálta az ön biometriai értékeit ellenőrző kolleginát, aki kénytelen volt az Ön kezére csapni. Erre Ön dühöngeni kezdett és kis híján felborította az analizátort, ami egy kisebb vagyont ér...
- Inzultáltam?
- Nos, öhhm, fogdosta...
- Hát ez egyáltalán nem csoda. Még most is reggeli férfienergiám teljében fekszem itt tehetetlenségre ítélve, és akkor belibegnek ide azok a szándékosan túl rövidre szabott ruhájú, hosszú combú, jó seggű angyalkák...Tudja mióta nem dugtam egy jót?
- K-úr! Hadd emlékeztessem, hogy Ön egy professzorral beszél, és ebben az intézményb...
- Hol nem szarom le! Küldjön már ide valami nőt, mindjárt beledöglök...
- Kénytelen leszek magának nyugtatót adni.
- Na álljon meg a menet! Nem kell a nyugtató! Segítsen! Valami kurvára nincs rendben velem! Tisztán érzem, hogy ha nem lennék leszíjazva, most felugranék és elkezdeném magát fojtogatni. Vicsorogva nézném, ahogy az erek kidagadnak a kövér fején. Ahogy kapálózik, lilul az a kibaszott...
- Elég! Sajnálatos módon Önnek teljesen kiestek a szociális gátlásai. Én betartottam a Robertson féle biztonsági zónát, de úgy tűnik ennek ellenére a szocializációhoz nélkülözhetetlen gátlások is sérültek. Ön jelen pillanatban ön és közveszélyes. Még szükséges néhány teszt...
- Semmi elcseszett teszt! Szedje ki belőlem ezeket az indulatokat, vagy mit tudom én, hozzon helyre valahogy! Különben megtalálom a módját, hogy kiszabaduljak, és addig fogom...
- Nem kell folytatnia! Helyrehozom. De tudnia kell, hogy szabályzatunk értelmében az újabb beavatkozás költségei...
- Leszarom, van pénzem! Hozzon egy átkozott touch screen-t és utalok, csak csinálja meg! És nehogy még egyszer elcsessze, mert kiherélem!

...

- Szép jó reggelt K.-úr! Hogy érzi magát ma?
- Jól.
- Rendben. Kivetítek Önnek néhány hologramot, kérem, mondja el, milyen reakciókat vált ki az adott látvány! Kezdjük! Nos? Semmi? Rendben, és ez? És ez a nő? És ez? Kérem, mondjon valamit! Hogy hívják?
- K
- Érez bármiféle haragot, indulatot?
- Nem.
- Nagyszerű. Az indulatait sikeresen beszűkítettük, nem fogják Önt ismét felzaklatni. Örül ennek?
- ...
- Csak az volt a probléma, hogy az indulatok nem egészen elválaszthatóak az iniciációktól. Tudja, hogy mennyi ideje van ébren?
- ....
- Nos, öt órája. Ez alatt kamerákkal figyeltük minden mozdulatát. Illetve figyeltük volna, mert Ön nem mozdult meg a pislogáson kívül egyetlen egyszer se. Pedig beküldtünk a szobájába különböző embereket, de még egy kutyát is. Sajnos az iniciációs területek kikerülhetetlen sérülésének következtében az ön aktivitása gyakorlatilag megszűnt.
- leh...lehet...
- Igen. Természetesen nem hagyjuk ebben az állapotban. Funkcionális képalkotókkal végzett intraoperatív vizsgálataink szerint az agya a beavatkozási területeken kívül abszolút működőképes. Így nem kell mást tenni, mint egy stimulátort beültetni. Afféle agyi pacemakert. Azt azonban tudnia kell, hogy míg az eddigi nano-lézer interpolációs elven működő ablációs beavatkozások koponyanyitás nélkül valósultak meg, addig a stimulátor chip behelyezéséhez egy kis ablakra lesz szükségünk... Itt szignózza a monitoron..., várjon, segítek!

...

- Jó reggelt, K! Jaj, ne fáradjon a válasszal, tudom, nem könnyű! Tudja, hogy ma sem mozdult még meg?
-...
- Ne aggódjon, csak megtréfáltam! A beavatkozás teljesen sikeres volt. Idenézzen! Itt ez az apró kis érzékelő, ezt majd később beültethetjük az egyik ujjába is, és ha ezt megnyomja...nos?
- Igen, ign. Mozgk. Moz...gok! Remek! Jobbn...ban érzm ma..gam! mi ez?
-A stimulátorokat a homloklebeny konvex felszínére kellett helyezzük, több helyen is. És az beszédmotoros központ pereme picit sérült. Sajnos nem lehetett elkerülni. De beszédterápiával minden helyrehozható!
- Nem vagy..gyok elrag..ad..tatta. Nem szt ígér...te z ele..jn. Diszn..óóság.
- Ugyan, ugyan. Már nincsenek se gátlásai, se közveszélyes indulatai! Az aktivitását is helyreállítottuk, nincsen leszíjazva sem. A mozgáskoordinációját még tesztelni kell, de biztos vagyok benne, hogy semmi gond. A stimulátorokat csak 10 évente kell felülvizsgálni, esetleg cserélni. Igazán, az egyetlen kellemetlenség, ez a kis beszédnehézség, de fél év terápia és némi gyakorlással helyrehozható. Ön egy boldog emberként sétálhat ki, akit nem szorongatnak saját gátlásai a végletekig. Nincs oka panaszra, de ha lenne is, bármikor megteheti a Patientcomplain 4.8-as rendszerrel.
- Nem lehhht...et a bszéd...mekkcsin..aaln ?
- Nos, elméletileg segíthetnénk egy másik chip-el, én gondoltam is rá, de ellenőriztük a számláját, és sajnos már nem rendelkezik ehhez megfelelő kerettel, sajnálom.
- És, s, a g..ran...rancia? Maga ro...on..tta el!
- Én teljesen megértem a felháborodását, de ezek a lehetséges szövődmények mind le vannak írva az anyagainkban, amiket Ön jóváhagyott. Beleegyezett, hogy az anyagi kockázat az Öné! Igen, még valami. Mivel az ön agyi neuronstruktúrájában méréseink szerint az átlagtól jelentős eltérések is tapasztalhatóak, az ön esetét kénytelenek vagyunk kizárni az esetstatisztikánkból...
- És kki a hi..bbás. én? maka? kki?
- Erről van szó! Itt van a kutya elásva! Vegyük sorra! Tehet maga arról, hogy ilyen szerencsétlenül nehézkes neuronhálózata van, hogy annyi más emberrel ellentétben nem lehet szétválasztani bizonyos funkciókat, még 40%-os arányban sem? Nem. Egyértelműen nem az ön hibája! És vajon mi tehetünk róla, hogy minden elővizsgálat ellenére, a megszokottól nagy mértékben eltérő szinapszisrelációk és anomáliák miatt a legmodernebb eszközökkel a legjobb szakértők se tudták kivédeni a mellékhatásokat? Abszolút nem. Nem és nem. De akkor ki a hibás? Ezt kérdi?
- Ki?
- A gének? A gének furcsa játéka lett volna, hogy nem tudott szabadulni súlyos gátlásaitól? Nem. Ebben az esetben nem végeztük volna el a beavatkozást, mert a probléma kiújulhat. Ezért végeztünk genomikus scanellést. Érdekli az eredmény? Itt van, feketén-fehéren a képernyőn! Ön genetikailag átlagos szocializációra és normális mennyiségű gátlásokra rendelkezett predesztinációval. Semmi extra, semmi neurotranszmitter túl vagy alultermelés. Normális idegrendszer. Genetikailag.
- ?
- Hogy lesz egy átlagos idegrendszer túlzottan gátlásos? A válasz pofonegyszerű. A szociális gátlások valamikor 3 és 4 éves kor között kezdődnek kiépülni, de bonyolult rendszerük egészen a pubertásig épül tovább, majd az alatt átalakul, finomodik. Ezután az egyén már csak kevéssé képes önállóan változtatni rajtuk, bárhogy szeretne is. Legfeljebb én tudok segíteni, de ezt most hagyjuk. Hol volt ön 3 és 20 éves kora között?
- ho...hoty-ho..gy hhol? ott...thon, skol..ban.
- Pontosan. Otthon. Iskolában. Az iskola kétségtelenül fontos a szocializációban és a gátlások kialakulásában is, de még fontosabb az a pár év előtte. És az iskola alatt is, ha nem ért valamit, ha elveszik 30 gyerek között, amikor magyarázatra szorul, kihez fordul? Ki felelős a pszicho-szociális fejlődéséért és a társadalmi interpretációk megfelelő leképezésért, magyarázatáért, ki, vagy kik felelnek és tartják kézben az egész gyerekkorát? Nem kell felelnie, tudom, a szülei. A szülei. Túl sok szabály, túl sok tiltás, a szülői akarat folyamatos érvényesítése, vagy épp az oda nem figyelés, és számtalan egyéb elhibázott lépés, hiszen tudja jól. Erre aztán nem gondolt, mi? Pedig a kezemben lévő adathalmaz minden eleme bizonyító erejű. Az ön gátlásaiért és az ezek miatti összes nehézségéért ők vonhatóak felelősségre! Ha nem hiszi, ezt hallgassa! Szintén az általunk szolgáltatott adatok alapján egy páciens két éve beperelte a szüleit. Elég volt egy év pereskedés, és az illető százmilliós nagyságrendű kártérítést nyert meg! Bizony! Egy ilyen összegből aztán bármilyen további beavatkozásra is futja, még ha csak egy részét is lehet behajtani! Adatainkért, a bizonyítékokért pedig egy igazán barátságos 10%-os részesedést kérünk csupán...