Ilmar Raag

Az osztály

Jelige: Katica
szeptember, szöveges, egyéb, film

Kegyetlen „tréfák” okozhatnak terrort az iskolában? Egy 2007-es észt filmdráma alapján jogosan hihetjük, hogy előfordulhat ilyen. Az osztály című alkotásban Ilmar Raag jól szemlélteti a kiközösített diákok lélektani folyamatait. Ebben a filmben Joosep az a tanuló, aki nem rendelkezik semmilyen testi/lelki fogyatékossággal, ami durva tréfák áldozatává tehetné, egyszerűen csak kipécézték az osztály „nagymenői”. Az egyik osztálytársa Kaspar, aki az imént említett csoportba tartozik, ráeszmél arra, hogy amit ők jó viccnek tartanak, az mennyire rosszul eshet Joosepnek, ezért leállítja társait egyik alkalommal, mikor a lányok öltözőjébe lökik be meztelenül a lehetetlen helyzetben lévő fiút. Nem értik a „barátai”, hogy miért tette ezt Kaspar.
Joosep helyzetében az a reménytelen, hogy egyedül van a többiek ellen, de mivel Kaspar megelégelte, hogy állandóan bántják szegény fiút, szembeszegülve az osztállyal a barátja lesz. Először próbálják „észhez téríteni” Kaspart, később már ő is beteges ugratások célpontja lesz. Barátnője is otthagyja, a tanárok nem hisznek nekik, nem találnak semmilyen humánus megoldást a problémájukra.
Joosep kéri Kaspart, hogy ne védje meg, de a fiú akkor is kiáll mellette. Az osztály vezérhímje, Anders úgy gondolja, hogy jó lenne, ha „megviccelnék” őket valahogy. De (ezúttal) túl messzire mennek. Joosep ahelyett, hogy vigasztalást nyerne otthonában, csak újabb verést kap. A két kétségbeesett fiú Joosep ex-katona apjának széfjéből ellop néhány fegyvert, hogy másnap bosszút álljanak. Meg akarják ölni azokat, akik ezt tették velük, de rajtuk kívül is több diákkal végeznek. Kaspart jobban megviseli a halál közelisége, és a gyilkosságok, amiket elkövetett, mint Joosepet. Joosep valószínűleg már azelőtt is gondolt rá, hogy egyszer vissza fog vágni, de Kaspart még nem sodorták depressziószerű állapotba a főként Anders által kiötölt „heccek”. Kívülről mindketten józan gondolkodású, de rossz döntést hozott fiúknak látszanak, de Joosepben a megszokás miatt már rég megrepedt valami, ami az utolsó nagy „tréfa” hatására el is tört. Az akkori sokk hatására Kaspar nem tudott nemet mondani a bosszúra, de egyedül nem jutott volna erre a „megoldásra”. A zárójelenetben öngyilkosságot akarnak elkövetni, de csak Joosep húzza meg a ravaszt. Kaspar igazságosabbnak tarja, ha életben marad. Tudja, hogy életeket oltott ki, és igaz, hogy könnyebb lenne meghalni, de valakinek bűnhődnie kell a tetteikért.
Nem olyan régen hallhattunk ilyen esetekről a hírekben, de attól, hogy ezt a filmet megnézzük, egy kis részünk elgondolkodik azon, hogy semmi sem történik ok nélkül. Természetesen tudjuk, hogy szörnyű dolgot tettek azok a fiatalok, és ugyanúgy elítéljük őket, de legalább érthetjük, hogy milyen okok vannak a dolgok mögött.
A filmet feszültséget keltő zene, sokkoló csend, és hatásos hangeffektek kísérik. A néző pislogni is elfelejt, mikor éppen nem a könnyeit törli. Erős idegzet kell hozzá, még ha nincs is tele vérrel az egész. Nem egy könnyed kikapcsolódást nyújtó film, de ehelyett ráébreszti arra a közönséget, hogy egy apró sértésből a tettleges bántalmazáson át akár ehhez hasonló tömeggyilkosság is lehet.