TARTALOM

Snowdrop In The Sunrise
Hive
Evening
Start
Clouds Beyond The Stars
Amalthea
Solar System
Spheres Of Eudoxos
Nebulas Of Alamak
Mirach
On Way To Sirrah
Homesick

Hematith: On Way to Sirrah
 
A férfi töprengve figyelte a hóvirágot a napfelkeltében, amely a hideg téli fényárban olyan dermedten állt, mintha a csillagok közé született volna, nem pedig a behavazott udvarra…
Nagyot sóhajtva arra gondolt, talán az ő űrhajója is ilyen mozdulatlannak, ilyen végletesen nyugodtnak fog tűnni holnap, és azután, és azután…
Ez a gondolat motoszkált másnap hajnalban is benne, mikor a busz a kilövőállomás felé vitte.
A magasított sztrádáról jól látta az emberek agresszív, szaporán pulzáló tömegét, mint valami hangyabolyt, és valahogy idegennek, nem közéjük valónak érezte magát. Elszomorodott.
Az utolsó estét is egyedül töltötte, nagyrészt a csillagokat bámulván. Megkereste azt a bizonyos csillagot; vajon megéri majd felkeresni, át a végtelen űrön, hátrahagyva mindent, ami ismerős, ami kedves? Pótolja majd a meghittség és a szeretet érzését?
A válasz csak a startot követő pillanatokban született meg benne, ahogy az űrhajóról leváló fokozatok megremegtették a roppant fémtestet, és az utasát: igen, megéri. Meg kell érnie. Csodálatos látvány tárult a szemei elé… A kivetítőn ragyogó pontok felfoghatatlan sokaságát pillantotta meg. Fürtökben, hatalmas rajokban lebegtek a feketeségben; felhők a csillagok mögött.
Elérte az egyik legszebb Jupiter-holdat, az Amalthea-t. Még ez a kozmikus mértékkel aprócska égitest is lenyűgözte, kaput nyitott neki a galaxisok elképzelhetetlen méretű világára, és elfeledtette vele kétségeit.
A Naprendszerből kilépvén még látta az ismerős bolygóvilágot, amelyről annyit ábrándozott gyermekkorában. Tudta mindnek a nevét, ismerte pályájukat. Most mégis elhagyta őket, vállalván a titokzatos, távoli ismeretlen veszélyeit.
Eszébe jutott a görög tudós, Eudoxos, akinek hóbortos gondolatai szerint a csillagok csupán pörgő, fénylő kristálygömbök. Igazat adott neki: a csillagközi térben valóban minden sziporkázott és tündökölt.
Csapongó gondolatai úti célja helyett egészen máshova röpítették: míg teste földöntúli sebességgel, az időn kívüli ködös tartományban utazott, elméje elkóborolt. Az Alamak fellegei közt járt, az Androméda egyik csillagán, majd a Mirach-on. Elbűvölték a számára oly furcsa színek, hangok, amiket érzékelni vélt bódulatában.
Az érkezés hirtelennek tűnt, sokkal hirtelenebbnek, mint az indulás.
Útban a Sirrah felé ezerszer elképzelte milyen világ vár rá, a valóság mégis minden találgatást felülmúlt. A Sirrah… Tökéletesség feszültség nélkül. Béke erőszak nélkül. Szeretet önzés nélkül.
A harmóniának és a teljességnek olyan elegye, amelyet ember még soha nem tapasztalt. A férfi boldognak érezhette magát: álma beteljesült.
És mégis… Valami kellemetlenül hűvös áradt szét testében. Hiányt érzett; először nem is tudta, mit hiányol, aztán tekintete feltévedt a csillagokra, amelyek változatlanul körbevették ragyogásukkal.
Akkor megértette: a Föld szólította. Honvágya támadt.
Egy valóra vált álom volt az ára, hogy rádöbbenjen: az embernek a Földön a helye. A hóvirág sem nőhet ki a csillagok között, csakis az otthonában, az ő udvarában