Műértékelés - Műértékelő pályázat

in Horror
Stephen King

Állattemető

Jelige: DoriaToxic
december, szöveges, horror, regény


Büszkén kijelenthetjük, hogy az Állattemető Stephen King egyik legjobb regénye, írásai során. Mondhatnánk, hogy jaj, megint egy horroros regény következik, de mégsem mondjuk. Stephen King könyveit olvasva, elgondolkozok néha, hogy miért szeretem ennyire az ő könyveit. A válasz egyértelmű, hiszen mindig újabb és újabb dolgokkal szembesülünk olvasásaink során és Stephen King ezt egy kategórián belül képes volt megvalósítani. Kérdeztem mások véleményét, akik borzongva hallgatták végig a könyvbemutatóm, de vajon miért?
 
Ebben a könyvben is érdekes dolgok fordulnak elő, mint ahogy általában a könyveiben, fordulatok, amikre senki sem számított volna. Én nem borzadtam el a könyvtől, hiszen más, valaki beszámolóját hallgatni, vagy olvasni, vagy pedig elolvasni az adott könyvet. Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, nem tudtam letenni. Ami pedig a legjobban tetszett a szereplők megformálása volt. Gage a pici gyerek, aki legközelebb állt a szívemhez és szerintem másokéhoz is, úgy éreztem, hogy pont ezt a hatást szerette volna Stephen King elérni, amikor megírta, hogy Gage álljon mindenki szívéhez legközelebb. A kislány, Ellie karaktere is nagyon tetszett, bár kicsit felnőttesebbnek éreztem a viselkedését, mint ahány éves valójában volt. A macska viselkedését, ahogy leírta érezni lehetett a változásokat a macskán és ettől néha rémisztővé tette. Az orvos karakterét én nem éreztem annyira, inkább az apa szerepet töltötte be a férfi. A felesége szerepe pedig bennem nem hagyott nyomot, csak a legvégén.
 
Több könyvét olvasva, azt figyeltem meg, hogy belecsap a közepébe, (ahogy a horroroknál illik is) de mégis húzza, halassza a dolgokat és folyamatosan „leépít”. Vannak olyan horror könyvek, ahol történik valami tragikus, szokatlan dolog és az hírtelen megrémiszti az embert. Nem, én egy horror könyvön nem megijedni akarok egyszer vagy kétszer, hanem végig rettegni az egészet vagy legalább érezni az érzéseket. Ebben a könyvben éreztem. Ha nyomasztó hangulatú dolog van benne, akkor azt az olvasó is azonnal megérzi, abban a pillanatban, amikor bekövetkezik a váltás érezni lehet. Ennél a könyvnél én végig éreztem majdnem ezt az érzést, mert ott titkok szövik be az életüket és ez át is jött a könyvön, ahogy kell. Mindaddig élt bennem ez az érzés ameddig ki nem derült a titok, és amikor letettem a könyvet, akkor melegség töltött el, hiszen régen nem olvastam ilyen jót. Engem meg fogott és csak ajánlani tudom a horror kedvelőknek, bár aki a véres könyveket szereti, annak nem biztos, hogy ez tetszene, de ez horror és nem thriller.




Zsűri szavazatai:

Bloody Dora 4
Eve Rigel 6
Styra 4
Átlag: 4,66


Hozzászólások

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.
Bloody Dora képe

Ez az a könyv, amit olvastam Kingtől, és sikerült elérnie, hogy féljek, de nem a technika, hanem a téma okán. Éppen ezért hagyott bennem annyit, hogy tudjak róla érdemben nyilatkozni.
Azonban erre semmi szükség. Ha eddig hiányoltuk a szubjektivitást, itt az objektivitással tesszük ugyanezt. Látszik, hogy imádod a könyvet, de miért használsz mindent T/1.-ben? Ha megmaradsz az E/1.-nél, bőven elég.
Az elemzés is sánta. A szereplők nem túl erősen kidolgozottak (csak a családot veszed figyelembe - oké, buborékban élnek, de nem ennyire) valójában csak a főszereplő elég mély ahhoz, hogy elhidd neki a félelmeket. Az orvosi szerepkör elsikkadt, mint apa, nem igazán létezik, Gage mindössze egyszer kap hangsúlyt (dinamikailag jó helyen, de hogy ettől miért álljon mindjárt az én szívemhez is közel, kérdéses), és így tovább. King hatása abban van, hogy az alapvető emberi reakciókat annyira átélte, hogy képes elmagyarázni. Minden más légüres tér, ami a szokásos amerikai kisvárosi léthez szokott amerikai kisvársiaknak megtelik annyi élettel, ami a könyv eladásához kell, nekünk a világ másik felén meg marad a Született feleségek meg az álmodozás.
Amúgy a könyv tényleg jó, met tudja, mire kell építenie, és hogyan tegye, de a műelemzés legfeljebb a kingfan.gportal.hu-n állná meg a helyét.

Christine Ardens képe

Miért mi vagyunk büszkék? Nem értem...
Utána következő mondatot se, lényegében azt mondod vele, hogy lehetne ez meg az, de nincs. Na, erre adhatnék tíz csillagot is akár, de nagyon nem fogom azt tenni...
A könyv valóban kiváló, de ezt nem az ömlengéssel határos érzelemnyilvánításokból tudom... A stílus amúgy nem rossz, kitér fontos momentumokra is, ugyanakkor súlyos információhiányban szenved.

A tiszta lelkiismeret általában a rövid emlékezet biztos jele.

krystohans képe

A lelkes King rajongó elkészítette a házi feladatát a következő irodalom órára "Kedvenc könyvem" címmel. Az biztos, hogy van benne "érzés" dögivel, főleg a vége felé.

Czinkos Éva képe

Túl sok saját véleményt vittél bele a műelemzésbe.
"Büszkén kijelenthetjük, hogy az Állattemető Stephen King egyik legjobb regénye, írásai során."
Ezt a mondatot nem nagyon értem, és nem is fogadom el. Én ugyanis büszkén azt jelenthetném ki, hogy King legjobb regénye a Carrie, mert nekem az tetszett a legjobban.
Úgy érzékelem, kissé csapongsz az elemzés során, nem tudod teljes mértékben a "kezedben tartani" a szöveget. Olyan benyomásom támadt, hogy szinte rá akarod tukmálni az olvasóra a könyvet, és nem hagyod meg neki a választás lehetőségét. Mintha bizonygatnád, hogy igenis ez a legjobb könyv, mert neked nagyon tetszett.
6 pont (mert mellékeltél borítót is)

© Karcolat Irodalmi és Művészeti Tehetségkutató Egyesület