Műértékelés - Ali G In Da House - film

Lehet hogy kissé elfogult vagyok, ha kijelentem, ez életem legjobb filmje. Bizonyára, mivel mi tisztességet tanult emberek, orvosok, ügyvédek, tanárok nem engedhetjük meg magunknak hogy egy ilyen stílusú és felfogású fickóval és az ő életvitelével azonosuljunk. Ezért aztán az a véleményünk, hogy Ali G szemtelen, tiszteletlen, idétlen és végtelenül ostoba, és maga a történet látványában, tartalmában és a nézőkre kifejtett hatásában sem meghökkentő sem nem újszerű, ráadásul messze túl esik a jóízlés határain. Csakhogy szerintem Ali jó arc, szórakoztató és igazán megnyerő figura, lazaságával, egyedi szleng szóhasználatával és rikító öltözete alatt megbúvó gyermeteg lelkével igazán kellemessé, átélhetővé és kifejezetten szimpatikussá teszi ezt az amerikai gettócsávók mindennapjairól szóló poénos de egyben tanulságos történetet. A film alap üzenete, hogy a szürke és egy sémára készült fazonok, kimértségük és lexikális tudásuk ellenére egyáltalán nem megnyerőek a nép számára, hiszen az emberek rajongásának tárgyává csakis olyan eredeti egyéniség válhat amilyen a főhős karaktere, akinek stílusát nemcsak saját mamája, de rövid idő alatt az egész Fehér ház átveszi. A sztori különlegességét épp az egyszerű életből vett helyzetek adják, melyek tökéletesen tükrözik az USA fiataljainak valóságát, akik a megélhetésükért vívott mindennapi harcban edződnek meg. Ezek a srácok bár felfogják tettük helytelenségét, a valóságtól mégis a kokó bódulatába menekülnek, így messziről kemény és törvénytelen fickóknak tűnnek, ám egytől egyig érző lelkek, kik még ha külön oldalon is játszanak, szükség idején sorstársaikkal összefogva kiállnak egymásért és a hip-hop kúltúráért, ami az életüket jelenti. Ennek a fantasztikus alkotásnak köszönhetően minden amerikai kölyök tudja mit jelent az a kifejezés, hogy "Keep It Real" vagyis "Nyomd a frankót!"

Zsűri szavazatai: