Bágyi Zsuzsanna: Szabadság születik ( 1848-49) című festményének műelemzése.
- Barangolás a romantika és a realizmus között, avagy a kortalan képzőművészeti stílusok szakszerű megjelenítése a mondanivaló függvényében. -
Bágyi Zsuzsanna, a Szabadság születik című festményt 2009-ben a „Bárka” Művészeti Szalon, - Magyar vagyok, magyarnak születtem - címmel meghirdetett pályázatára festette.
A mű - mert méltán mondhatjuk műnek- díjazott lett. Nem érdemtelenül!
Milyen is, ez az alkotás? Érdemes egy kicsit elemezni, boncolgatni.
A festményen ábrázolt történelmi tényeken alapuló esemény, 1849-ben játszódik Magyarországon.
A mű viszonylag kisméretű / 40x50 /, de ennek ellenére monumentalitást, gigászi küzdelmet sugall. A néző akaratlanul belefeledkezik a szemlélésébe, s észrevétlenül rabul ejti. Vajon mi váltja ki ezt az érzést?
A titok nyitja a képalkotásban, tömeg-ábrázolásban rejlik.
Bágyi Zsuzsanna mesterien alkalmazza a tömeg megformálást. Annak megjelenítésére piramis-szerű kompozíciót hoz létre. A megkomponált hangulati elemek nehezen engedik el a nézőt. A piramis-szerű jelenet kibontása során az alakokat a füstös, homályos háttérből vezeti ki.
A piramis csúcsához igazítja a fő alakot, aki egyben a mű szimmetria tengelye is.
A fő alak finoman megnyújtott alakját, a megnyújtás vezető szerephez juttatja.
A kinyújtott kezében levő kard kijelöli a figyelem irányát, vagyis magát a fő alakot.
A második képsíkon rohamozó katonaság, mozgásban van, dinamizmust adva a tömegnek. Látjuk a rohamozó csapatot, s köztük egy diákot is, aki szinte még gyerek.
Az alakok megformálásából, a tömegben elfoglalt helyükről érezzük mindegyikük helyét és szerepét a jeleneten belül.
Sokáig időzünk a központi csoporton, az csak lassan engedi, hogy a szemlélő a mű többi részét is szemügyre vegye. Pedig ott is van látni való!
A felhők, és a fény elé tornyosuló lőpor füst, darabjaira hullott ágyú, ágyúkeréken, fegyvereken, sőt a katona csizmán meg-megcsillanó fények drámai hátteret, elszántságot sugallnak. Ugyanakkor ez egyfajta ritmikusságot is ad az alkotásnak.
Nincs a festményen hatás vadász megoldás. Az egész műnek a valósághoz való viszonyát érezzük.
A mű szín világa visszafogott, drámaisága ellenére sem komor, ugyanakkor a forradalmi vörös szín hiánya előre vetíti az eseménysor végkifejletét is. ( Világosi fegyver-letétel.)
A finom ecsetvonásokat a fények ritmikus megjelenítésénél tapasztaljuk leginkább.
Véleményem szerint a fő alak határozottabb színeivel, karakteresebbé válhatott volna a mű, ám ezzel együtt is az egész alkotást teli találatnak mondhatom.
Bátran kijelenthetem, hogy remekmű születet, amelynek közgyűjteményben volna a helye.
|
Hozzászólások
A kép remek, de számomra a műelemzés zavaros.
Előttem mindent elmondtak, bár a két csillagot már akkor borítékolni lehetett, mikor belefutottam a "A mű - mert méltán mondhatjuk műnek- díjazott lett." mondatba. Itt az a nagy kérdés, hogy fogalmi zavar, vagy elrontott fogalmazás áll a háttérben?
A kép valóban kiváló, a kritika azonban korántsem. Bár helye van az esetleges szakszerűségnek, itt kimondottan túlteng. Borzasztóan zavaró a széttagoltság, nem kell mindig a wordnek hinni, a külön tett szavak jórészét bizony egybe írjuk. A mondatok kicsi, jellegtelen, száraz kijelentésekké aprózódnak el így.A kevés karakterszám ellenére felesleges, és furcsa mondatok találhatóak benne, mint például, mikor kijelenti, hogy most mit fog tenni, ahelyett, hogy csinálná...
Középen a hármas szósimétlést se ártott volna elkerülni. Eddig ennek a kritikának a legyszörnyebb a helyesírása.
Az eddigi hiányosságok mellett én még megemlíteném magának a pályázatnak, amire a mű készült, és a kortárs festészetnek kissebb kibontását. Ez manapság hiánycikk, nem egy népszerű téma, és ezen kritika alapján ismét nem kaptam kedvet ellátogatni a galériákba.
A tiszta lelkiismeret általában a rövid emlékezet biztos jele.
Ndy említette a hiányosságok nagy részét, én még olvastam volna pár szót a festőről, hamár díjat nyert, csak lehet tudni róla valamit. Egyébként nem tudom, az értékelő mennyit kommunikált a művésszel, de ha a színvilággal a fegyverletételre akarna utalni, akkor szerintem nem ez lenne a cím, de ez részletkérdés.
Egyébként örülök, hogy megismerhettem a képet.
A magam részéről: nem értek a festészethez, csak amennyit középiskolában tanulhattam róla. Néhol mégis érzem, hogy az elemzésben kilóg a lóláb. Én dinamikát látok a képen, amelyet minden művészeti eszközzel támogat a festő, nem pedig tömeg-ábrázolást, de ezen nem fogunk vitázni.
Sokkal inkább az elemzésen: mert az borzalmasan redundáns, kevés tényt mond a festményről - még azt sem írod le milyen technikával, milyen stílusban készült - és gyenge a fogalmazás.