Stephenie Meyer

Alkonyat

Jelige: Ladybird
szeptember, szöveges, misztikus, regény

Kevés dolog van, ami annyira megosztja a világot, az olvasóközösséget, mint az Alkonyat, avagy a Twilight-saga első kötete. Lehet rá mondani, hogy tucat történet. Meg hogy igazából semmiről se szól. Amik tulajdonképpen igazak is. De valamiért mégis meghódította a világot. Ráadásul már a filmek előtt.
 
Stephenie Meyernek megadatott az, amire minden író vágyik: világhírű lett. Ráadásul rögtön az első könyvével. De tulajdonképpen miért is? A történet szerelmi részében nincs semmi egyedi. Két szerelmes fiatal, akik nem lehetnek együtt? Ugyan már, ettől még nem lett volna sikeres. Igaz, hogy „jóvá” tette a vámpírokat, de ezt már megtették előtte is, bár azokat sokan csak az Alkonyat elolvasása után fedezték fel. A stílusát sokan bírálták, köztük a kiváló szerző, Stephen King is. De, ha nem a sztori eredetiségében van a titok, akkor valószínűleg itt kell keresni. Én nem tudok túl jól angolul, de mégis megértettem eredeti nyelven is. Tehát eléggé egyszerű a nyelvezete. Könnyen érthető, sajnos tele ismétlésekkel. Leírás –gondolok itt a csatákra és a hasonlókra- nulla található benne. Egyes szám első személyben van megírva, mégpedig a két ballábas, szerencsétlen Bella Swan szemszögéből. Véleményem szerint szerencsésebb lett volna Edward, a vámpír főszereplő felől megközelíteni az eseményeket, vagy legalább szemszögváltást használni. Jobban ki lehetett volna fejteni a vámpír-vérfarkas ellentétet. Lehetett volna még a tökéletességig csiszolgatni, javítgatni, ahogy Tolkien, vagy Rowling tették a műveikkel. De akkor kaptunk volna valami olyat, ami nem biztos, hogy élvezetes lett volna. Hiszen mi, emberek imádjuk a hibákat keresni másokban, leszólni őket. Most itt van az Alkonyat, ami tömérdeket tartalmaz, és mégis szeretjük. Ez mutatja azt, hogy kiszámíthatatlanok vagyunk és semmi se jó nekünk. Csakúgy, mint Bellának a történetben.
 
Minden hiba és kritika ellenére, mégis már a megjelenés előtt többet adtak el a kötetekből, mint másokból összesen. Igaz, hogy legfőképpen a tini lányokat hódította meg, de sokuknak úgy kell visszacsenni a regényeket az anyukájuktól vagy éppen a nagymamájuktól. Valamint néhány fiú is titokban lapozgatja és beül a moziba megnézni a számomra csapnivaló filmeket.
Az Alkonyat őrületnek jó következményei is vannak. A hatására sokan felfedezték a klasszikus vámpírtörténeteket, úgymint a Drakulát vagy Anne Rice könyveit, valamint mivel Bella Jane Austint és Üvöltő szeleket olvas, a rajongók érdeklődése ezek felé is kiterjedt.
 
Lehet szeretni. Lehet fújolni, de a sikere vitathatatlan. Nem tudom megmondani miért is jó ez a könyv. De az. És amíg az ember nem kezdi el olvasni nem is fog rájönni. De, ha egyszer valaki neki áll nem fogja tudni letenni.