Műértékelés - Albert Speer emlékiratai - A Harmadik Birodalom egy építész szemszögéből

in Történelmi
Albert Speer

Hitler bizalmasa voltam; Spandaui börtönnapló

Jelige: Hedera
november, szöveges, történelmi, egyéb


Ha Albert Speer emlékiratairól szeretnénk képet alkotni, akkor két könyvről kell beszélnünk, melyek: Hitler bizalmasa voltam és a Spandaui börtönnapló. E két könyv egymástól elválaszthatatlan, egységes egészet alkotnak.
 
E művek szerzője, Albert Speer nem volt hivatásos író. 1905-ben született Mannheimben, és apja hivatását folytatva építészmérnöki diplomát szerzett Berlinben, 1928-ban. Hitler beszédeinek hatására belépett a náci pártba, ahol hamar felismerték különös tehetségét, aminek segítségével bármit képes volt megtervezni és felépíteni hihetetlenül rövid határidőn belül. A Führer bizalmát élvezve nagyon fiatalon a Birodalom legtekintélyesebb építésze lett. Számos jelentős épületet tervezett a náci állam számára, például a Birodalmi Kancelláriát, de emellett tehetségét a párt nagymértékben kamatoztatta a különböző rendezvények látványterveinek kidolgozásakor. Építészi karrierje az 1930-as évek végén elérte csúcspontját, ám a háború kitörése miatt Hitler nem fordított több pénzt reprezentatív építkezésekre, így Speer terveinek többsége papíron maradt. 1942 februárjában Hitler kinevezte a fegyverkezésügyi minisztérium élére, figyelmen kívül hagyva, hogy építészként teljesen tájékozatlan volt új munkája terén. Ennek ellenére Speer képes volt kézben tartani a német hadigazdaságot, és ellátni a hadsereget fegyverrel a Birodalom összeomlásáig. Tetteiért 1946-ban Nürnbergben 20 év börtönre ítélték, melyet Spandauban kellett letöltenie. 1966-ban szabadult.
 
Emlékiratait büntetése idején írta meg Spandauban. Mivel erre nem kapott engedélyt, titokban kellett dolgoznia. Feljegyzéseit becsempészett lapokra, cigarettás dobozokra és WC-papírra írta ceruzával, majd néhány őr segítségével hazajuttatta őket a feleségének. Szorgos munkájának köszönhetően 1966-ban közel húszezer fecni várta otthon egy kopott bőröndbe gyűjtve. Ezekből a feljegyzésekből hozta létre az említett két kötetet.
 
Az első kötet címe: Hitler bizalmasa voltam. Ez a könyv összefüggő szövegként meséli el Speer életének születésétől a nürnbergi perben meghozott ítéletig tartó szakaszát. Magával ragadó, gördülékeny stílusban számol be építészeti tevékenységéről, a náci pártban betöltött szerepéről, és arról, milyen is volt az élet a Harmadik Birodalom vezetőinek körében. A történet középpontjában Hitler személyisége áll, és környezetére gyakorolt különös hatása. Mellette feltűnnek a Birodalom más befolyásos vezetői is: Rudolf Hess, Göring, Himmler, Goebbels és mindazok, akik részt vettek a náci párton belül folyó kíméletlen harcban, amit a különböző hatalmi pozíciókért és Hitler bizalmáért vívtak. Tanúi lehetünk a II. világháború kitörésének, a német győzelmeknek, az erőfeszítéseknek és végül a borzalmaknak, amiket el kellett viselnie az országnak. Lezárásként pedig a végignézhetjük az évszázad bűnperét a vádlottak padjáról.
 
A Spandaui börtönnapló ott folytatja a történetet, ahol az előző könyv véget ért. Speer stílusa továbbra is magával ragadó, de az előző kötettel ellentétben itt nem összefüggő szöveggel van dolgunk, hanem dátumokkal ellátott naplóbejegyzésekkel, melyeket kitartóan vezetett a szerző húsz éven keresztül. Ezek segítségével szinte napra pontosan követhetjük e húsz év eseményeit. Érdekes megfigyelni, hogyan hat az egykor nagy hatalommal rendelkező bebörtönzöttekre a bukás, hogyan igyekeznek megbékélni saját lelkiismeretükkel, illetve hogyan próbálják meg túlélni a rájuk váró hosszú börtönéveket, kétségbeesetten őrizve önbecsülésük utolsó maradványait.
 
Ezt a két könyvet mindenkinek jó szívvel ajánlom, aki egy kicsit is érdeklődik a XX. század történelme iránt. Hála a szerző remek stílusának, nem kell fanatikus történésznek lenni ahhoz, hogy képesek legyünk átrágni magunkat a közel ezer oldalnyi anyagon. Olvasás során garantáltan maradandó élményekre teszünk szert, miközben alaposan megismerhetjük ezt a rendkívül érdekes történelmi korszakot egy különös ember szemszögéből, anélkül, hogy belefulladnánk az évszámok és az egyéb adatok tengerébe.




Zsűri szavazatai:

Bloody Dora 8
Eve Rigel 9
Styra 8
Átlag: 8,33


Hozzászólások

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

Nem tudtam eldönteni, hogy sok-e az íróról való rész, vagy sem, talán a stílus miatt gördül át rajta könnyen az ember. Jó volt olvasni, még az érdeklődésem is felkeltette, úgyhogy ilyen szintén jó műértékelő, de a magam bizonytalansága miatt, és amit Dóri mondott a negatívum hiányáról (mert kicsit azt az oldalt is látni kéne), 8 pont.

Czinkos Éva képe

Tetszett a stílus és ahogy összefogtad az egészet.
9 pont

Bloody Dora képe

Kissé részrehajló műértékelés, de ahogy megláttam a oldalak számát, megértettem, miért. Való igaz, hogy komolyan fel kell csigázni az olvasót, hogy belekezdjen, és ehhez a lelkes beszéd az egyik (de legbiztosabb) út.
Megfelelő arányban tartalmaz életrajzi és irodalmi adatokat, ügyesen köti össze a két könyvet.
Valahol láttam egy nyelvi pongyolaságot, de ha megfeszítenek sem tudom, hol.
Alapvetően elegáns, jó műértékelő, de számomra egy kissé túl elfogult. Mintha a könyvnek - annak ellenére, hogy a szerzője nem volt író - nem lenne hibája. Persze, ezt jobb elhallgatni, de csak dics és ragyogás, remek a stílus, gördülékeny, leköt, olvasatja magát... Egyetlen apró utalást vártam, bármit, ami jelzi, hogy ehhez kell egyfajta "gyomor", hogy leülj és elolvasd. Hogy nem feltétlenül fog tetszeni mindenkinek. (Jó, ott van, hogy önéletrajz, és ez mindjárt szűr, de attól még...)
Ezt a pici hiányosságot figyelembe véve én megszavazok neki nyolc csillagot.

4000 karakterben ne várj csodát! Én ehhez a műértékeléshez 3989 karaktert használtam fel, és a maradék 11-ben inkább nem kezdtem el boncolgatni a mű forrásértékét, nem hasonlítottam össze az egyes részeket más fennmaradt emlékiratok, filmek, könyvek, újságcikkek...stb. tartalmával. Nem tértem ki részletesen a Harmadik Birodalom ábrázolásának érdekességeire, és arra, hogy ezt mennyiben befolyásolja az a tény, hogy az események után évekkel készültek a feljegyzések. Nem írhattam az író személyiségének átalakulásáról, és a műben jól megfigyelhető meghasonlásról, amivel múltbeli cselekedeteit szemlélte, és még sorolhatnám.

Ezt az írást biztosan át fogom dolgozni, ha lesz egy kis időm, és alaposan ki fogom bővíteni.

Bloody Dora képe

Nem vártam, de mivel sok helyen meghúzható (pl. az életrajzot is lehet rövidebbre venni), egy plusz mondat szerintem még belefért volna. De hát én a zsűri vagyok, nem a szerző, ha szerinted ennyi fért bele, azzal azért sem tudok vitatkozni, mert látható az eredmény. :) (Márhogy ennyi fért bele, és ennyit bele is tettél.)

Christine Ardens képe

Néhány apróbb stilisztikai hiba, szóismétlés és hasonlók ellenére remek műelemzés. Megfelelő arányban van benne információ és vélemény. Kedvcsináló, felkelti az érdeklődést, anélkül, hogy konzekvenciákat vonna le, vagy el akarná vinni az olvasót valamelyik irányba. Elkerüli a száraz stílust, ami nem könnyű ilyen műveknél.

A tiszta lelkiismeret általában a rövid emlékezet biztos jele.

© Karcolat Irodalmi és Művészeti Tehetségkutató Egyesület