Ha Albert Speer emlékiratairól szeretnénk képet alkotni, akkor két könyvről kell beszélnünk, melyek: Hitler bizalmasa voltam és a Spandaui börtönnapló. E két könyv egymástól elválaszthatatlan, egységes egészet alkotnak.
 
E művek szerzője, Albert Speer nem volt hivatásos író. 1905-ben született Mannheimben, és apja hivatását folytatva építészmérnöki diplomát szerzett Berlinben, 1928-ban. Hitler beszédeinek hatására belépett a náci pártba, ahol hamar felismerték különös tehetségét, aminek segítségével bármit képes volt megtervezni és felépíteni hihetetlenül rövid határidőn belül. A Führer bizalmát élvezve nagyon fiatalon a Birodalom legtekintélyesebb építésze lett. Számos jelentős épületet tervezett a náci állam számára, például a Birodalmi Kancelláriát, de emellett tehetségét a párt nagymértékben kamatoztatta a különböző rendezvények látványterveinek kidolgozásakor. Építészi karrierje az 1930-as évek végén elérte csúcspontját, ám a háború kitörése miatt Hitler nem fordított több pénzt reprezentatív építkezésekre, így Speer terveinek többsége papíron maradt. 1942 februárjában Hitler kinevezte a fegyverkezésügyi minisztérium élére, figyelmen kívül hagyva, hogy építészként teljesen tájékozatlan volt új munkája terén. Ennek ellenére Speer képes volt kézben tartani a német hadigazdaságot, és ellátni a hadsereget fegyverrel a Birodalom összeomlásáig. Tetteiért 1946-ban Nürnbergben 20 év börtönre ítélték, melyet Spandauban kellett letöltenie. 1966-ban szabadult.
 
Emlékiratait büntetése idején írta meg Spandauban. Mivel erre nem kapott engedélyt, titokban kellett dolgoznia. Feljegyzéseit becsempészett lapokra, cigarettás dobozokra és WC-papírra írta ceruzával, majd néhány őr segítségével hazajuttatta őket a feleségének. Szorgos munkájának köszönhetően 1966-ban közel húszezer fecni várta otthon egy kopott bőröndbe gyűjtve. Ezekből a feljegyzésekből hozta létre az említett két kötetet.
 
Az első kötet címe: Hitler bizalmasa voltam. Ez a könyv összefüggő szövegként meséli el Speer életének születésétől a nürnbergi perben meghozott ítéletig tartó szakaszát. Magával ragadó, gördülékeny stílusban számol be építészeti tevékenységéről, a náci pártban betöltött szerepéről, és arról, milyen is volt az élet a Harmadik Birodalom vezetőinek körében. A történet középpontjában Hitler személyisége áll, és környezetére gyakorolt különös hatása. Mellette feltűnnek a Birodalom más befolyásos vezetői is: Rudolf Hess, Göring, Himmler, Goebbels és mindazok, akik részt vettek a náci párton belül folyó kíméletlen harcban, amit a különböző hatalmi pozíciókért és Hitler bizalmáért vívtak. Tanúi lehetünk a II. világháború kitörésének, a német győzelmeknek, az erőfeszítéseknek és végül a borzalmaknak, amiket el kellett viselnie az országnak. Lezárásként pedig a végignézhetjük az évszázad bűnperét a vádlottak padjáról.
 
A Spandaui börtönnapló ott folytatja a történetet, ahol az előző könyv véget ért. Speer stílusa továbbra is magával ragadó, de az előző kötettel ellentétben itt nem összefüggő szöveggel van dolgunk, hanem dátumokkal ellátott naplóbejegyzésekkel, melyeket kitartóan vezetett a szerző húsz éven keresztül. Ezek segítségével szinte napra pontosan követhetjük e húsz év eseményeit. Érdekes megfigyelni, hogyan hat az egykor nagy hatalommal rendelkező bebörtönzöttekre a bukás, hogyan igyekeznek megbékélni saját lelkiismeretükkel, illetve hogyan próbálják meg túlélni a rájuk váró hosszú börtönéveket, kétségbeesetten őrizve önbecsülésük utolsó maradványait.
 
Ezt a két könyvet mindenkinek jó szívvel ajánlom, aki egy kicsit is érdeklődik a XX. század történelme iránt. Hála a szerző remek stílusának, nem kell fanatikus történésznek lenni ahhoz, hogy képesek legyünk átrágni magunkat a közel ezer oldalnyi anyagon. Olvasás során garantáltan maradandó élményekre teszünk szert, miközben alaposan megismerhetjük ezt a rendkívül érdekes történelmi korszakot egy különös ember szemszögéből, anélkül, hogy belefulladnánk az évszámok és az egyéb adatok tengerébe.

Zsűri szavazatai: