Charles Bukowski

A kezdő

Jelige: Kad
szeptember, szöveges, szépirodalmi, regény

Charles Bukowski: A kezdő című könyve emlékeim szerint az angol érettségim előtti napon akadt a kezembe, s mivel épp rengeteg dolgom volt, azon nyomban neki is láttam az olvasásnak.
Na, még egy oldal, rendben, még egy fejezet, még egy fejezet... és lassan azon kaptam magam, hogy pár óra alatt ki is olvastam az egészet, és eszeveszett eufóriában küldözgetem az e-maileket könyvmániás (belőlük nem sok van, sőt, egyre kevesebb) ismerőseimnek, újságolva, kire is bukkantam az előbb.
Hogy egymásra találásunk kedvenc írómmal ne legyen olyan romantikus, hozzá kell tennem, hogy már olvastam tőle egy könyvet azelőtt, mégpedig a Ponyva nevezetűt, mely ugyanúgy zseniális, de ahhoz, hogy a sok rejtett poént, fricskát értse és szeresse az ember, szerintem mindenképpen azokkal a kiadványaival kell kezdeni, melyekben rögös életútjáról ír.
De térjünk is vissza a Kezdőhöz. Charles Bukowski – a könyvben Henry Chinaski gyerekkorát, életének első szakaszát meséli el a könyv, magában foglalva apjához fűződőd viszonyát, tinédzserkori viszontagságait, a nőkről alkotott első (s nagyjából maradandó) véleményét, sok piálást és legalább annyi erekciót.
Be kell valljam, ki nem állhatom, ha egy ajánlóban a könyv, vagy film utolsó öt percéig szinte minden részletet leírnak, a falra mászok ettől, szóval megpróbálom most mellőzni a történet ismertetését, lévén hogy önéletrajzi könyvről van szó, ez talán még fontosabb is.
Egy rá jellemző kis szösszenet: „Tudtam, hogy én soha nem fogok tudni emberek között normálisan élni. Talán a legjobb lesz, ha szerzetesnek megyek, gondoltam. Majd úgy teszek, mintha hinnék Istenben, eléldegélek egy kis hálófülkében, orgonán játszom, és egyfolytában misebort vedelek. Senki sem fog baszogatni. Akár hónapokig is a szobámban maradhatok meditálni, közben senkinek se kell a fejét néznem, és csak beküldik nekem a bort. A gond csak az volt, hogy a szerzetesruha tiszta gyapjú. Ami még rosszabb, mint a katonai kiképző egyenruha. Azt képtelen lennék hordani. Valami mást kell kitalálnom.”
Sokan kérdezik, hogy miért szeretem ennek a tiszteletlen, trágár, nőgyűlölő, semmirekellő, alkoholista fazonnak a könyveit.
Nos, nekem csak az a fontos, hogy Bukowskinak sikerült elhitetnie velem és mindenkivel: Nem baj, ha nem szeretsz minden hétvégén társaságba és bulikba menekülni, rendben van, ha egy kezeden meg tudod számolni a barátaidat, el lehet viselni, ha várat magára a szerelem, kit érdekel, ha koszos a cipőd, túléled, ha ragyás a fejed és nem gáz, ha időnként senkit sem akarsz látni magad körül.
Hát ezért ő a kedvencem.
Meg azért, mert megtanított, hogy egy novellában, ha a helyzet megkívánja, igenis merjük leírni azt a szót, hogy fasz. Köszönet érte.
Pár plusz infó:
A német származású, de Los Angelesben élő Charles Bukowski a beat irodalom keretein belül alkotott, de a regényeiben elejtett egy-két megjegyzés alapján könnyű következtetni arra, hogy nem volt valami nagy véleménnyel a stílus nagyjairól.
Szeretett inni, nőzni, lóversenyre járni, klasszikusokat hallgatni, beszólni a flegma, műmájer főnököknek (akkor is, ha emiatt volt idő, amikor hetente új munkahelyet kellett keresnie) és írni.
Charles Bukowski eddig hazánkban megjelent könyvei:
Egy vén kujon jegyzetei
Ponyva
Posta
Nők
Hollywood
Tótumfaktum
A kezdő
A semmitől délre