Charles Bukowski: A kezdő című könyve emlékeim szerint az angol érettségim előtti napon akadt a kezembe, s mivel épp rengeteg dolgom volt, azon nyomban neki is láttam az olvasásnak.
Na, még egy oldal, rendben, még egy fejezet, még egy fejezet... és lassan azon kaptam magam, hogy pár óra alatt ki is olvastam az egészet, és eszeveszett eufóriában küldözgetem az e-maileket könyvmániás (belőlük nem sok van, sőt, egyre kevesebb) ismerőseimnek, újságolva, kire is bukkantam az előbb.
Hogy egymásra találásunk kedvenc írómmal ne legyen olyan romantikus, hozzá kell tennem, hogy már olvastam tőle egy könyvet azelőtt, mégpedig a Ponyva nevezetűt, mely ugyanúgy zseniális, de ahhoz, hogy a sok rejtett poént, fricskát értse és szeresse az ember, szerintem mindenképpen azokkal a kiadványaival kell kezdeni, melyekben rögös életútjáról ír.
De térjünk is vissza a Kezdőhöz. Charles Bukowski – a könyvben Henry Chinaski gyerekkorát, életének első szakaszát meséli el a könyv, magában foglalva apjához fűződőd viszonyát, tinédzserkori viszontagságait, a nőkről alkotott első (s nagyjából maradandó) véleményét, sok piálást és legalább annyi erekciót.
Be kell valljam, ki nem állhatom, ha egy ajánlóban a könyv, vagy film utolsó öt percéig szinte minden részletet leírnak, a falra mászok ettől, szóval megpróbálom most mellőzni a történet ismertetését, lévén hogy önéletrajzi könyvről van szó, ez talán még fontosabb is.
Egy rá jellemző kis szösszenet: „Tudtam, hogy én soha nem fogok tudni emberek között normálisan élni. Talán a legjobb lesz, ha szerzetesnek megyek, gondoltam. Majd úgy teszek, mintha hinnék Istenben, eléldegélek egy kis hálófülkében, orgonán játszom, és egyfolytában misebort vedelek. Senki sem fog baszogatni. Akár hónapokig is a szobámban maradhatok meditálni, közben senkinek se kell a fejét néznem, és csak beküldik nekem a bort. A gond csak az volt, hogy a szerzetesruha tiszta gyapjú. Ami még rosszabb, mint a katonai kiképző egyenruha. Azt képtelen lennék hordani. Valami mást kell kitalálnom.”
Sokan kérdezik, hogy miért szeretem ennek a tiszteletlen, trágár, nőgyűlölő, semmirekellő, alkoholista fazonnak a könyveit.
Nos, nekem csak az a fontos, hogy Bukowskinak sikerült elhitetnie velem és mindenkivel: Nem baj, ha nem szeretsz minden hétvégén társaságba és bulikba menekülni, rendben van, ha egy kezeden meg tudod számolni a barátaidat, el lehet viselni, ha várat magára a szerelem, kit érdekel, ha koszos a cipőd, túléled, ha ragyás a fejed és nem gáz, ha időnként senkit sem akarsz látni magad körül.
Hát ezért ő a kedvencem.
Meg azért, mert megtanított, hogy egy novellában, ha a helyzet megkívánja, igenis merjük leírni azt a szót, hogy fasz. Köszönet érte.
Pár plusz infó:
A német származású, de Los Angelesben élő Charles Bukowski a beat irodalom keretein belül alkotott, de a regényeiben elejtett egy-két megjegyzés alapján könnyű következtetni arra, hogy nem volt valami nagy véleménnyel a stílus nagyjairól.
Szeretett inni, nőzni, lóversenyre járni, klasszikusokat hallgatni, beszólni a flegma, műmájer főnököknek (akkor is, ha emiatt volt idő, amikor hetente új munkahelyet kellett keresnie) és írni.
Charles Bukowski eddig hazánkban megjelent könyvei:
Egy vén kujon jegyzetei
Ponyva
Posta
Nők
Hollywood
Tótumfaktum
A kezdő
A semmitől délre
|
Hozzászólások
Sziasztok!
Köszönöm a pontokat és a véleményeket.
Az írást inkább ajánlónak szántam, ezért maradtak el belőle az elemzési, átrágós részek - szerettem volna felkelteni a leendő olvasó figyelmét, és nem igazán akartam elárulni sokat.
Lehet, hogy kicsit csapongó lett, én is az vagyok, de ezen is tudok javítani.
Azzal, hogy csak ennyi karakter állt rendelkezésemre nem volt gondom, a végén nyugtáztam csak, hogy belefért a keretbe.
A "rendeld meg lista" dologgal nem értek egyet, azért írtam a végére ezt, hogy az érdeklődő olvasó rögtön lássa, ha tetszett neki a könyv(ajánló), miket tudna még beszerezni, képet kaphat a munkásságról is, és következtethet arra, mennyire népszerű, felkapott az író hazánkban. Ha új szerzőről hallok, rögtön a könyvlistát vagy az életrajzot nézem meg, ezt a kettőt próbáltam kicsit összefoglalni a végére, bár tényleg jobban megszerkeszthettem volna.
Tetszik a műelemzés feladat, már meg is van az áldozatom a következő hónapra. Ahhoz képest, hogy még sosem írtam kritikát, jó az átlag 7 pont, én örülök neki :).
Nekem a végén a "pár plusz infó" és az összedobott "rendeld meg mind"-lista nem tetszett, ezért csak hetes. Azonban kellemes, egyedi hangulatú elemzés, nagyon erősen kezd (és jó humorral), de végén mintha kifulladna, mintha a szerző hirtelen rádöbbent volna, hoppá, itt a négyezres vége, és én még nem helyeztem el a művet-szerzőt a világirodalomban, sőt, a további munkákról sem szóltam. Nosza, odabiggyesztette a végére.
Ez egy jó kritika lenne, ha nem kapkodna és ugrálna ennyire, ha kicsit átgondoltad, felépítetted volna, és mégegyszer átolvasod, hogy feltűnjön az a rosszul fogalmazott mondat, ami még bennemaradt :)
Nekem ez egy hetes.
Kifejezetten tetszik a megközelítés a műértékelés szerkezete, hogy a szerző le meri írnia saját személyes véleményét, és ezt megfelelő arányban teszi.
8 pont
Kissé csapongó az ismertető, de szimpatikus. (Nekem biztos :D ) A karakter jellemét kifejted, de ha már belekapsz, milyen eszközökkel is él a szerző, hogy ábrázolja a figurát, tőszavakban többet is írhatnál róla. Mert ez a gerince az elemzésednek: magát a konfliktust, amire a mű épül nem elemzed. Sem pedig a dramaturgiát.
Nálam ez hat pont, mert jó az elemzés, de egy.-egy mondattal a fent említett hiányosságokat írhattad volna meg, a szerkezetet kissé logikusabban építhetted fel az amúgy szükséges töltelékelemek egy része helyett.